A 93 éves Louise Edlen az elmúlt 5 évben kis étkezője ablakából integetett ennek a gyerekekkel teli iskolabusznak. A nevüket nem tudta, de az arcukat jól ismerte. Minden reggel látta a mosolyukat, és izgatottan várta, hogy visszaintegessenek neki.
Ők sem ismerték Louise-t, de e diákok szerint ő „családtag”.
A reggeli integetés az arlingtoni 7-es iskolabusz valóságos hagyományává vált, olyannyira, hogy a gyerekek pánikba estek, amikor egyik reggel arra haladva nem látták a „nagyit az ablakban”.
A buszsofőr, Carol Mitzelfeld megtudta, hogy Louise-nak agyvérzése volt, és a tragikus hírt továbbította a diákoknak, akik komolyan aggódtak az ablakon integető barátjukért.
Az egyik hetedikes diák, Axtin Bandewerfhorst a KING 5 Newsnak ezt nyilatkozta: „Carol azt mondta nekünk, hogy Louise sokszor nem emlékszik a lánya nevére, de mindig eszébe jut, hogy integessen a gyerekeknek a buszon. Ettől igazán különlegesnek éreztem magam.”
Carol segítségével a diákok úgy döntöttek, hogy virággal lepik meg Louise-t a kórházban. Louise-t lenyűgözte a szívmelengető gesztus a gyerekektől, akiket alig ismert.
Mivel másnap reggel nem tudott ott lenni, hogy köszöntse őket, helyette ezt a táblát tette ki.
„Megmosolyogtatott” – mondta Cheyanne Holt, a 10. osztályos tanuló. „Ez azt mutatja, hogy milyen sokat jelentünk neki.”
Válaszul elkészítették ezt az imádnivaló fotót a buszról, amelyen Louise-nak integetnek, s úgy döntöttek, hogy elküldik neki az ajándékot.
„Ezt a gyerekektől kapta. Hiányzik nekik, és azt szeretnék, ha jobban lenne” – mondta Carol Louise-nak.
A stroke után Louise-nak nagyon nehezére esett beszélni, de azért sikerült válaszolnia: „Nekem is hiányoznak. Próbálok jobban lenni.”
Férje, Dave azt mondta, hogy a gyerekek látványa a buszon „a világot jelenti neki”.
Sajnos Louise néhány hónappal később, karácsony este meghalt. Lánya, Cheri Jensen készített egy táblát, amelyet az ablakba tett ki, ahonnan az édesanyja integetett, hogy a gyerekek elolvashassák. Ez állt rajta: „A nagyi a mennybe ment. Mindannyiótokat szeretett”.
Louise története arra tanít bennünket, hogy soha ne becsüljük alá az apró dolgok fontosságát.
Nem kell mindig beszélgetni ahhoz, hogy emberek között szoros lelki kapocs jöjjön létre.
Ezek között a gyerekek és a „nagymama az ablakban” között olyan kötelék alakult ki amelyet ezer szó sem tudna kifejezni.
És minden egy integetéssel kezdődött…
További megható igaz történeteket itt találsz!