Ez a jó néhány tény Görögországról és lakóiról mindent megváltoztathat! Sokan már év elején a nyaralást tervezgetik, Görögország pedig az egyik legfelkapottabb nyári úticél napjainkban, ami nem csoda, hiszen a környezet csodálatosan szép, az emberek hihetetlenül kedvesek, az ételek pedig nagyon finomak. Akármennyire is kedveljük az országot és a görögöket, van egy csomó olyan érdekesség, amiről egész biztosan nem tudtunk velük kapcsolatban. Eddig. Íme egy csokornyi a legbizarrabb, leghihetetlenebb, legelképesztőbb tények közül, amikről a Bazi nagy görög lagzi című filmből biztosan hallhattál!
A görögök libidója nem ismer határokat – az óvszergyár is megerősítette
Volt egy ilyen gyanúnk, de a Durex nevű cég hivatalosan is megerősítette, hogy a görögök áldoznak a szerelem oltárán a világon legtöbbet, és ezt a rekordot már több mint 15 éve tartják!
Nem meglepő igazából, ha azt hallod, hogy sok mindent, amit a görögök esznek, afrodiziákumnak, azaz vágyfokozónak, a szerelem táplálékának tartanak.
„Alul semmi” a filmvásznon: a görögök voltak az elsők
A görögök nem szégyenlősek, ők mutatták be az európai filmtörténet első meztelen jelenetét 1931-ben, a Daphnis és Chloe című filmben. A „Daphnis és Chloe” egy második századi görög regényíró egyetlen ismert műve volt.
A görög összetartás szinte példátlan
Mivel ennyi minden történik a hálószobában (lásd 1. tény), nem meglepő, hogy Görögországban a legalacsonyabb a válási arány európai viszonylatban, másrészt viszont náluk a legmagasabb az abortuszok aránya a kontinensen, ami a következő ténynek tudható be.
A tüsszentés megvéd a teherbe eséstől
Soranus, egy ókori görög orvos a tüsszentésre esküdött, mint hatékony fogamzásgátlási módszerre a nők részéről az „esemény” után.
A sok furcsa görög babona egyike szintén a tüsszentéssel kapcsolatos: azt állítja, hogy amikor tüsszentesz, valaki emleget. Hogy megtudd, ki az a valaki, kérd meg azt, aki épp veled van, hogy mondjon egy háromjegyű számot, add össze a számjegyeket. Például mondjuk, hogy a 123-as számot mondják: 123 1+2+3=6, a személy neve, aki rólad beszél, az ábécé hatodik betűjével kezdődik.
Az orvos mindig jobban tudja
Az ókori görögök a leghihetetlenebb és legfurcsább gyógymódokat alkalmazták: Hippokratész, a nyugati orvoslás atyja úgy vélte, az emberi test nem más, mint egy zsáknyi folyadék.
Hippokratész gondolkodásmódja szerint egy betegség diagnosztizálásának legjobb módja az volt, ha egy kis fülzsírt rágcsáltak, vagy kézbe vették, hogy megvizsgálják az állagát.
Ajjaj, elfogyott a kavics!
A WC-papír feltalálása előtt vajon mit lehetett csinálni a reggeli szükségletek kielégítése után? Az ókori görögök nem szerették pazarolni a természeti erőforrásokat, botra kötött tengeri szivacsokat használtak khm… a törléshez. Azok, akik nem jutottak szivacshoz, nagyobb kavicsokat és köveket gyűjtöttek és halmoztak fel, a mondás pedig a következő volt: „Három kő elég a törléshez”.
Tudtad, hogy az igazi Mikulás görög volt?
Az eredeti Mikulás, Szent Miklós görögként született 270 márciusában, Patarában (mai Törökország). 343. december 6-án halt meg, ezt a napot ma is Szent Miklós ünnepeként tartjuk számon. Szent Miklós messze földön híres volt nagylelkűségéről, ajándékozásait általában titokban végezte, például pénzérméket tett azok cipőjébe, akik azt kint hagyták neki.
„El a kezekkel az oszlopainktól!”
Egy nap az Akropoliszon, miközben a görögök a törököktől való függetlenségükért harcoltak, a görögöknek sikerült bekeríteniük a török erődöt, ami pánikot keltett a törökök körében, s fogytán volt a lőszerük. Kétségbeesésükben a törökök elkezdték darabokra törni a márványoszlopokat, hogy a bennük lévő ólomhoz jussanak, és azt lövedékként használják fel. A görögök, látva szent Parthenonjuk meggyalázását, felkiáltottak: „Itt vannak a golyók, ne nyúljatok az oszlopainkhoz”, és egyenesen átküldték a lőszert a törököknek.
Nőknek tilos a belépés!
A nők, sőt még a nőstény állatok sem tehetik be a lábukat az Athosz-hegy (egy hegy és félsziget Halkidikiben, Észak-Görögországban) húsz kolostorának egyikébe sem, ahol több mint ezer-négyszáz szerzetes él. Ez nem egy írott törvény, hanem az „Avaton”, egy szerzetesi elv, amelyet tiszteletben tartanak.
A sziget, ahol az emberek elfelejtenek meghalni
Az Égei-tenger északi részén található Ikaria nevű sziget a hosszú élet szigete, ahol az emberek, ahogy mondják, elfelejtik a halált. Ikaria egyike az öt „kék zónának” (olyan hely, ahol a legtöbb ember száz évig él), a másik négy: a szardíniai Barbagia régió, a Nycoya-félsziget, Costa Rica, a kaliforniai Loma Linda hetedik napi adventistái és a japán Okinawa.
Ikarián az emberek későn alszanak el, későn kelnek, gyakran szundikálnak, nem hordanak órát, és nem törődnek az idővel.
A földből élnek: fűszernövények az ízesítéshez és a gyógyításhoz, kecsketej, friss gyümölcsök és zöldségek, bab, lencse, méz, nagyon kevés hús, sok helyi bor – ez az igazi „mediterrán étrend”.
Ikaria lakói nemcsak száz évig élnek, de ezzel együtt egészségesek is, sokan a kilencvenes éveikig dolgoznak a földeken, annak ellenére, hogy a legtöbb férfi keményen dohányzik.
Vrontados – a rakétaháborúk földje
A „Rouketopolemos” egy helyi hagyományos esemény, amelyet minden évben húsvétkor tartanak Vrontados városában.
Minden húsvét szombatján éjfélkor elszabadul a pokol, több ezer házi készítésű rakétát lőnek ki két templom, a Szent Márk és a Panagias Ereithani között, amelyek egymástól mintegy négyszáz méterre fekvő dombtetőkön állnak, a cél a másik templom harangtornyának eltalálása.
Napokkal korábban a közelben lévő összes ingatlant bedeszkázzák, valamint fémlemezzel és hálóval védik.
A verejték minden cseppje aranyat ért
Az ókori Görögországban az atléták ruha nélkül, testüket csillogó olívaolajjal bekenve versenyeztek egymással. Embertársaik a legerősebb és legegészségesebb görögöknek tartották őket, és a versenyek során termelt verejtékükről úgy tartották, mágikus gyógyító erővel bír.
A rabszolgák a tornacsarnokok körül lófráltak, és várták, hogy a versenyek véget érjenek, amikor a „strigil” nevű speciális fémszerszámokkal lekaparták a „gloios” néven ismert izzadságos, olajos keveréket a kimerült versenyzők bőréről.
A „gloios”-t palackozták és kenőcsként árulták, amely a végtagokra vagy a törzsre kenve nyugtatta és enyhítette a fájdalmakat.
A burgonya görögországi elterjedésének különös története
Négyszáz év török megszállás után, 1828-ban Görögország első miniszterelnöke, Ioannis Kapodistrias tenni akart valamit az országáért: meg akarta ismertetni a lakossággal a burgonyát.
Hatalmas csalódás volt számára, amikor a szállítmány megérkezésekor a görögök egyáltalán nem mutattak érdeklődést a krumpli iránt.
Hosszas gondolkodás után Kapodistrias, aki jól ismerte népe gondolkodásmódját, fegyveres őrökből álló falat állított a burgonya köré, a görögök pedig, feltételezve, hogy ez azt jelenti, a burgonya nagy értéket képvisel, lopni kezdték, és a burgonya fokozatosan elterjedt Görögországban.
Nem minden az, aminek látszik
Görögország makulátlan, ragyogó fehér márvány emlékművei, templomai és szobrai, amelyeket ma látunk, nem mindig voltak ilyenek. Amikor évezredekkel ezelőtt, az ókori Görögországban megépültek, a lehető legvilágosabb színekkel díszítették őket. Az idő vasfoga és az időjárás megtette a magáét, és lassan elpusztította a fényes festést, így alakult ki jelenlegi állapotuk.
Lepra, a különös válook
A szörnyű betegséget, a leprát Görögországban, a Kréta partjainál fekvő Spinalonga nevű aprócska szigeten, az 1903-ban alapított és 1957-ben lezárt Spinalonga lepratelepén belül tartották kordában.
Annak ellenére, hogy az 1950-es években felfedezték a gyógymódot, és a betegséget Görögországból kiűzték, a lepra 1983-ig válóok volt az országban.
A „fröccs” történelmi hagyománya
Az ókori görögök a hígítatlan bor ivását barbár szokásnak tartották, sőt, egyetlen nagy tekintélyű görög sem ivott bort egyenesen a hordóból. A bort ízlelgetni szerették, nem arra használták, hogy legrészegedjenek és elveszítsék minden önbecsülésünket.
A szokásos arány három rész víz és egy rész bor volt, inkább úgy, mintha a vízhez bort, mint a borhoz vizet innának.
Bor csapolva – a hedonisták kiváltsága
Azt mondják, a dél-itáliai Magna Graecia nevű területen található ókori görög városban, Sybarisban, egy gazdag, forgalmas kikötővel és termékeny földekkel rendelkező városban a görögök hedonista, fényűző és pazar életmódjukról voltak híresek. Ezek az emberek az ország szőlőültetvényeiről csővezetékeken keresztül vezették a bort egyenesen az otthonaikba.
Hozzátok az ökröket!
Az ókori Görögországban az olimpiai játékokat a főisten, Zeusz tiszteletére rendezték. A pompás megnyitóünnepség és a versenysek után a tetőpontot a záróünnepség jelentette, ahol száz ökröt áldoztak fel Zeusznak.
Az ismétlődő ököráldozatok miatt egy idő után az áldozati oltár már nem kőből vagy fából épült, hanem szárított vérből, húsból és zsírból álló massza volt.
Nem beszélsz görögül, te barbár?
Az ókorban, amikor a görög volt a leggyakrabban beszélt nyelv, a magukat felsőbbrendűnek tartó görögök számára minden más nyelv úgy hangzott, mint a „bla bla bla”. Így ezeknek a pogányoknak, akik nem beszéltek a nyelvükön, a görögök a barbárok nevet adták. Innen ered a barbár szó, amely eredetileg azt jelentette, hogy „bárki, aki nem beszél görögül”.
Lehetsz normális akkor is, ha „idióta” vagy
Az ókori Athénban a filozófusok, a legjobb katonák és a nagyra becsült államférfiak szerint nem tartozhatott közéjük az, aki magának való volt.
Ha nem voltál jelen a közügyekben, nem érdekelt a politika, nem álltál a nyilvánosság előtt, és nem töltöttél be semmilyen közhivatalt, akkor idióta (ιδιώτες) voltál, magánember, civil, a közéleten kívül álló.
A görög idiotész (ιδιώτες) idios – saját, privát), magyarra fordítva azt jelenti: idióta.
Az idiotész szót azonban az ókori Athénban valójában nem tiszteletlenül használták, csupán egy magánembert; a politikán kívüli személyt, vagy például egy amatőrt jellemeztek vele, szemben a „profival”.
Az angol nyelvben a szó sértésként való használata évszázadokkal később jelent meg, és egyáltalán nem volt politikai jelentése.
Reméljük, tetszett Görögország érdekességek témájú cikkünk. További érdekes tartalmainkért kattints ide!